Az estek többségében az útikönyvekben nagyrészt a legjobb szállodák, éttermek listája és leírása található meg, amely helyek tökéletesen megfelelnek azok számára, akik megtehetik, hogy az ár helyett a kényelmet helyezzék előtérbe. Kevésbé hasznosak ezek a tippek az olyan egyetemisták számára, akik szoctámból, diákmunkából élnek és ott spórolnak, ahol csak tudnak.

Egyébként is, bármennyit olvasol utána a dolgoknak, az sem fog felkészíteni minden egyes problémára, amivel szembe találhatod magad az utad során.

Az egyik barátnőm és én, nemrég Amszterdamba látogattunk.

Íme, néhány tapasztalat és jó tanács azoknak, akik szintén a holland főváros meghódítását tervezik:

Utazásunk ideje: 2017. október 26. – 2017. november 1.

Közlekedési eszköz:

Repülővel vágtunk neki a kalandnak, mert ez tűnt kézenfekvőnek: árban, időben és kényelemben is egyaránt ez a legjobb megoldás.

• Kerestem vonatot, mikor rádöbbentem, hogy nem tudok repülni, ezért zuhanás esetében nem lenne menekülési opció (egyébként nem az első légi utam volt), de miután láttam, hogy a MÁV nem indít közvetlen járatot Amszterdamba, inkább nem foglalkoztam vele tovább.
• A buszút röpke 12 óra lett volna, ráadásul drágább is, mint a repülő.

A legolcsóbb repjegyet kerestük, fapados járatot (alig két órányi utat az ember csak kibír felszolgált étel nélkül, meg amúgy is - jó szokásom szerint -, fel terveztem tankolni egy rahedli Mentos-szal a Duty Free-ben, szóval egyikünk sem ragaszkodott a minimálisnál több kényelemre az oda-vissza út kapcsán.)

• Retúr repjegy, max 20 kg-mos csomaggal, fejenként: 40 415 Ft, amiből a csomagfeladás került 15000 Ft-ba.

A jegyet még Június 19-én foglaltuk le, hogy biztos legyen helyünk, így a Last Minute akciókról sajnos nem tudok nyilatkozni.

A reptértől a szállásig:

Este hét körül értünk Amszterdamba (Schiphol Airport), ahol a hosszas várakozás után a csomagkiadónál, megindultunk az első public transport ticket automata irányába, ami a szemünk elé került.

• Itt ért minket az első sokk. Az interneten előre kinéztünk magunknak egy olyan bérletet, aminek volt 120 órás változata és, bár a reptéri transzportot nem foglalta magába, árban egész barátságosnak tűnt. Nem vettük meg itthon, mert úgy tudtuk, az amszterdami reptéren is be lehet szerezni.

Elméletileg.

• Viszont ilyen opció nem volt az automata listáján, csak 3 napos bérlet, ami édes kevés volt számunkra, ráadásul nem is volt túl olcsó (26 euró), igaz, a reptéri buszra (197-es) is használható volt, ami egyébként 5 euróba kerül utanként.

Az igazi baj ott kezdődött, hogy még itthon google mapsen tájékozódtam arról, mivel és merre kéne indulnunk a szállásunk fel; a google térképe néha vonatot, néha buszt ajánlott fel lehetőségképp, de mindegyik mellé valami négyjegyű számot írt ki, amilyen számú járművek nem léteznek, legalábbis egyik táblán sem voltak feltüntetve.

Felszálltunk hát arra a buszra, amire a jegyünk szólt, de fogalmunk sem volt, hogy az merre megy, vagy, hogy hol kéne leszállnunk, mert amelyik leszállót mi előre kiírtunk magunknak, az nem volt a busz megállóinak listáján (amit szíveskedett néha-néha megjeleníteni a monitor).

• A busz kijelzője egy nagy katyvasz volt; néha felbukkant rajta, hogy mi a következő megálló, de általában más buszok menetrendjét mutogatta, meg a busz belsejét, amit ezek szerint kamerával figyelnek meg, és azzal szórakoztatják az utasokat, hogy nézhetik egymást a monitorokon.

Semmit sem mondtak be, vagy írtak ki angolul, egy nemzetközi reptértől a belvárosig közlekedő buszon, a holland szavak és nevek pedig enyhén össze tudják kavarni az embert.

Bekapcsoltam a mobilnetem (hála az égnek, hogy eltörölték a roaming díjakat) meg a GPS-t, és a telefonomon követtem végig, merre is járunk.

Az átszállási lehetőséget az útitársam térképén kerestük meg, végül másfél órányi tortúra után leszálltunk a megfelelő helyen, onnan pedig szintén GPS-el találtunk el a szállásunkig.

Összefoglalva:

Szállás:

• Ha valaki forgalmas időszakban megy Amszterdamba (pl. őszi szünet), a legolcsóbb szállást a hostelek közt érdemes keresnie. Néha-néha felbukkan egy-egy olcsóbb ajánlat Apartman szobákra, de érdemes odafigyelni az apró betűs részre, mert sok estben 150 euró letétet kérnek bejelentkezéskor a vendégektől, amit természetesen, ha nem tettél kárt a szobába, vissza is adnak kijelentkezéskor. Így, ha szerencsés vagy, van fölösleges 150 euród, és nem tervezed szétzúzni a szálláshelyedet, kényelmesebb megoldásra is bukkanhatsz a hostelnél.
• Kevésbé forgalmas időszakban, ahogy látom, már szállodaszoba is kapható igen kedvező áron, ezért, aki el tud szabadulni az iskolából/munkahelyről inkább válasszon nem szünetre vagy ünnepre eső időpontot.

Mi hostelbe mentünk. Két különbözőbe, amelyek szerencsére elég közel voltak egymáshoz.

Miért alakult úgy a helyzet, hogy külön szállásra kerültünk?

Először mindketten egy helyre, egy szobába foglaltunk ágyat, koedukált hálóterembe. Aztán, részben, mert ismerem magam, részben anyukám aggodalmai miatt, inkább only female szállás után néztem, ami kicsit drágább a koedukáltnál, de nem vészesen. Sajnos az első hostel minden szobája, így a női részleg is telített volt, ezért kénytelen voltam más valahol helyet keresni magamnak.

Végül a egy közeli szálláson kötöttem ki.

• 6 éjszaka; 8 személyes, női szoba: 163,84 Euró.

Tapasztalatok:

• A hely tiszta volt – leszámítva, hogy az ágyam felett lévő kis polcon egy használt tangát találtam (gondolom, az előző ágytulajé lehetett) - és barátságos; a recepciós kedves és segítőkész.

Biztonság:

• A szoba kóddal nyílt, így elég nehezen feltörhető; viszont ha elfelejted a jelszót, csak a szobatársaid jóindulatában bízhatsz.
• A portán a számlával és a wifi jelszavával együtt, egy kis lakatot és annak kulcsát is megkapod, melyekkel az ágyak alatt található kis szekrénykédet nyithatod, zárhatod. Oda bepakolhatsz mindent, amiről úgy gondolod, hogy nem szeretnéd szem előtt hagyni.

Küllem:

• A szoba kicsi volt, de nem túlzsúfolt, négy darab emeletes ágy kapott helyett benne, középen egy asztallal. A falat Audrey Hepburnös tapéta borította (a szoba „Fashionista” fantázianév alatt futott), a két nagy ablak között pedig egy egész alakos tükör kapott helyet.

Felszereltség:

A női oldalon egy zuhanyzó és egy mosdó található, a zuhanyzóban három, a mosdóban két fülkével.

• A zuhanyok botrányosan szörnyűek: egy gombot kell nyomkodni fél percenként, hogy jöjjön a víz; a víznyomás nevetséges, a víz hőmérséklete nem állítható.

A női mosdókban ingyen betét és tampon készleteket sorakoztattak fel, a zuhanyzóban pedig egyéb piperecuccokat.

• Konyha is volt, de azt nem használtam, viszont ajánlották, hogy ha ételt teszek a hűtőbe, akkor arra írjam rá a nevemet.

A fekhelyek viszonylag kényelmesek voltak, viszont a felső ágyak (ahol én is aludtam) korlátja elég alacsony - ahhoz képest, hogy a másik hostelben milyen magas válaszfalakat kaptak az emberek -, ezért féltem, hogy leejtek valamit, vagy magam zúgok le onnan valamikor.

 Ágykorlát a másik hostelben

Tömegközlekedés:

• A tömegközlekedési eszközökön elvétve találkozhatunk angol szóval, de ha találkozunk, akkor a megállónál fellelhető nevezetességekről is informálódhatunk, például bemondja, hogy xy megálló Anne Frank House, vagy Van Gogh Museum stb.
• Az első pár napban a villamoson nem írták ki, hogy hol mire lehet átszállni, de utána már az is megjelent a képernyőkön; nem tudjuk, hogy hirtelen rendszer frissítésnek köszönhető, vagy csak másik villamosokat fogtunk ki éppen.
• A villamos oldalán végigkövethetjük, hogy merre megyünk, mik a következő megállók, ami azért is hasznos, mert a hangosbemondó alapján nem igazán tudtunk volna tájékozódni; a holland kiejtés és mi nem igazán voltunk egy hullámhosszon.
• Aki a Budapesti tömegközlekedés után úgy érzi, hogy jó egyensúlyérzékkel áldotta meg a sors, azt Amszterdamban nagy csalódás éri. A villamos egyenes szakaszon is úgy rángat, mintha életcélja lenne, hogy felborítson, az éles kanyarokat pedig teljes sebességgel veszi be.
• A villamoson vannak felszálló és leszálló ajtók. A leszálló ajtóknál kapuk akadályozzák meg a felszállást, erre érdemes odafigyelni.

• Minden ajtó mellet található egy leolvasó, amihez felszálláskor és leszálláskor is hozzá kell érintenünk a bérletünket.
• A villamos közepén található egy fülke; a benne ülő emberkétől is vehetünk jegyet vagy bérletet.

Utolsó két napra mi is ott szereztük be a jegyünket, ami elképzeléseinkkel ellentétben nem egy 48 órás bérlet volt, hanem két darab 24 órás (2x 7,5 euró), amelyek nem érvényesek a reptéri buszra (197-es).

Múzeumok:

Három múzeumot látogattunk meg az ott tartózkodásunk alatt; mindegyikhez előre, online megrendeltük a jegyet.

1. Anne Frank Ház: A történelem szerelmeseinek, a második világháború megszállottjainak, Anne naplójának olvasóinak különösen nagy élményt nyújthat a ház, ahol anno Anne és családja rejtőzködött; bár nekik (nekünk) sok új információval nem szolgálhat az audio guide – mely szolgáltatást a belépő ára magában foglalja -, de lelkileg mindenképpen mély benyomást tud kelteni.

A jegy ára diákigazolvánnyal: 4,5 euró (+0,50 euró az online foglaláskor).

2. Van Gogh Múzeum: Bár rajongója vagyok Vincent munkásságának, a nagy tömeg és a leghíresebb festményének hiány sokat elvett a kiállítás élvezeti értékéből, ehhez mérten pedig a 17 eurós belépőt kicsit sokallom, és nem értem, miért nincs lehetőség diákjegy vásárlására. A három emeletes múzeumban nem csak Vincenttől, hanem más, a korszakban alkotó festőktől is láthatunk képeket, valamint fejhallgatók segítségével Van Gogh levelezéseit is meghallgathatjuk.

Az audio guide plusz 5 euró (mi ez nem vettük igénybe).

Az ajándék shop igen érdekem dolgokat rejt, bár az árai nem kímélik a pénztárcánkat. A legfurcsább ajándéktárgy – számomra – egy Van Gogh festményről mintázott, padlócirkáló kutyák számára tervezett kiskabát volt.

Kép forrása: http://bit.ly/2hAUK8W

3. Museum of prostitution – Red Light Secret: Érdekes kis túra volt, helyenként interaktív részekkel. Az audio guide-ot hallhatva egy orosz prostituált hangja vezet minket végig a különböző állomásokon.

Az ára audiotourral együtt: 9 euró. Szerintem megéri; a pikáns képek, tárgyak és történetek mellet sok hasznos információt is megtudhatunk a szakmáról.

• Az interneten fellelhető 90 eurós Amszterdam kártya véleményem szerint csak azoknak hasznos, akik több hétre utaznak ki a városba és minden percüket múzeumokban szeretnék tölteni, különben fölöslegesnek tartom.

Bár a tömegközlekedési eszközök használatát is magában foglalja, nem ér annyival többet, mint egy sima tömegközlekedési bérlet, mert annak ellenére, hogy rengeteg mindenre felhasználható, pár nap alatt nem lehet teljes mértékben kihasználni. Ráadásul diák változata sincsen.

Étkezés:

A belvárosban legolcsóbb étkezési lehetőségre mi a gyorséttermekben bukkantunk.

• Egy alkalommal ettünk egy óriás Nutellás palacsintát (6 euró), valamint egy tenyérnyi Nutellás gofrit (5 euró), de egyébként minden nap a - szinte minden nagyobb városban fellelhető - gyorsétteremlánc egyik étkezdéjében kötöttünk ki. (Az amszterdami sajtburger valahogy finomabb a pestinél, legalábbis szerintem.)
• Egyik nap ráleltünk mini-Itáliára a város egyik kerületében, de egy éttermet leszámítva – ahol 5 euróba került a Prosciutto pizza, de minden más drága volt -, mindenhol 10 euró fölötti pizza árakat hirdettek a táblák.

Vittem magammal itthoni szalámit, az volt a vacsorám minden este; volt egy élelmiszerebolt a közelben, de ott csak innivalót vettem, így a bolti ételárakról nem tudok mondani semmit, ráadásul a holland márkák között sem igazodtam ki igazán.

Remélem, hasznosnak találtátok a kis élménybeszámolómat! A piros lámpás negyedről, a szuvenír shopok érdekes kínálatáról és a város hangulatáról a következő cikkemben olvashattok majd.